-- Eredeti Verzi� - K�sz�nettel N. Barbar�nak, aki meg�rizte �vek t�vlat�b�l --

  Itt �llnak mind. Kiknek fontos voltam valaha tal�n. Csak n�znek r�m.  Szem�kben k�nny. Tudom �llapotom menthetetlen. K�v�ncsi vagyok, mi v�r r�m oda�t. Kicsit nevets�ges a helyzet. Itt fekszem, �s k�zben pontosan tudom, hogy perceim vannak m�r h�tra. Vajon egy m�sik ember, egy norm�lisabb mit gondol ilyenkor?  Egy biztos. Nem a j�v�j�t tervezgeti. Vajon milyen lesz a temet�sem? Ott �llnak majd k�rbe egy �sott g�d�r k�r�l, amit a s�r�s�k �hb�r�rt �stak ki. Ki tudja? Tal�n nevetg�ltek-�nekelgettek k�zbe. Hallgatt�k valamelyik kereskedelmi r�di� ad�s�t, amiben a p�rjuk k�ld�tt nekik egy p�rg�s sz�mot, hogy azzal k�nny�ts�k a munk�jukat.
  �s ak�r�l a lyuk k�r�l �llnak majd ezek az emberek. Vagy tal�n el se j�nnek. V�g�lis aki ismert az tudja, hogy nem �rdekelne az se, ha egy szemeteszs�kban v�gezn�m a v�rosi szem�tgy�jt�ben.
  Most oldalra ford�tom a fejem. Kicsit neh�zkesen megy, de megy m�g. M�g. Kin�zek az ablakon. Szeg�nyek azt hiszik, hogy v�gyakozom oda ki. Igaz�b�l csak pr�b�lom m�g felfogni, hogy k�k az �g. Hiszen nemsok�ra ez m�r semmit nem fog jelenteni. Vajon a hal�lom ut�n is l�tok majd valamit? Sokan besz�lnek az alag�tr�l, meg a f�nyr�l. Vajon mi van a f�nyben?
  Ha racion�lisan akarok gondolkodni, akkor tudom mi az. Egyszer olvastam, hogy a hal�l alkalm�val el�sz�r a szagl�s, ut�na az �zlel�s, azt�n a l�t�s, majd az izmok, �s v�g�l a hall�s mondja fel a szolg�latot. Most r�n�zek a kezemet fog� emberre. Vajon tudja-e, ha majd a kezem elernyed, m�g hallani fogom, ha valamit mond?
  Igaz�b�l el�g groteszk lett a gondolkod�som �gy a v�g�re. Csak egy dolog b�nt, �gy isten igaz�n. Az, hogy nem l�tom m�r az arcukat, amikor meghaltam. Tal�n, akire utolj�ra n�zek, annak az arca a lelkembe v�s�dik. De kire n�zzek utolj�ra? Kit �rjen a megtiszteltet�s, hogy l�thatja a szememben, hogy kihunyt a tudatom?
  Ott oldalt �ll egy kem�nyebb k�t�s� f�rfi. Nem tudom ki �, de ha egy tippem lehet, maga az �rd�g. Szerencs�tlent meg�ldotta a term�szet mind a k�t kez�vel b�s�gesen. Mi tagad�s, cs�nya a szentem, de a hal�los �gy�n mindenki egyforma lesz. Porb�l lett�nk, porr� lesz�nk.
  Ott meg egy fiatalabb l�ny �ll. Olyan mintha �n lenn�k az. �h. M�r kezdek hallucin�lni. Szinte mosolyog. Lehet, hogy hallja a gondolataimat?
  Oh igen, ott �ll j�any�m. Nem any�m, hi�ba n�zel r�m ilyen sz�pen, bel�led b�jtam ki, nem t�ged foglak n�zegetni a hal�lom �r�j�ban is.
  Van itt sok ember. Ott van ap�m, any�m, a szomsz�dunk, az �pol�n�k k�z�l p�r darab, valami unokatestv�reim. Mintha valamire v�rn�nak. Jah, persze elfelejtettem, hogy nekem ki kell m�lnom. Nincs mese. Meg kell ma halni, ha m�r ennyien elj�ttek. Vagy lehet, hogy azt v�rj�k, hogy majd v�gre megsz�lalok. Mennyivel k�nnyebb lenne, ha azt is megmondan�k, hogy mit mondjak. Mit lehet ilyenkor mondani? Szeretlek titeket? Szerettelek titeket? �g veletek? Hovatov�bb, majd r�gt�n azt mondom nekik, hogy sziasztok, majd tal�lkozunk.
  H�t ezen elmosolyodtam. Nem �rtik. Azt hiszik �n m�r olyat l�tok, amit �k nem. Mondjuk igen. Mert �n l�tom az �t v�g�t. Egy csinos di�fa kopors� p�r m�terrel a f�ld alatt, ha a gyerekek kapnak k�lcs�nt, akkor m�rv�ny s�reml�k, rajta a nevem, sz�let�si �vem, �s ez az �v.
  M�r �v elej�n tudtam, hogy nekem v�gem. Nem kellett hozz� doktor se, hogy megmondja. Az ilyesmit �rzi az ember ott bel�l. De h�t �n csak nevettem. Most is nevetn�k, ha nem lenn�k olyan gyenge.
  T�bben f�lnek a hal�lt�l. H�t �n eddig viccesnek tal�lom. M�r eltelt p�r perc, de a fr�nya fekete kasz�s csak nem j�n. Tal�n k�sik a busza. Furcsa. Minden olyan tompa. Hallom a madarak csicserg�s�t, hallom a sz�l z�g�s�t, de mintha m�r nem nekem sz�lna. T�voli.
  Most. Igen most! L�tok valamit a sarokban ami fekete. Jaj, nem. Csak valamelyik rokon �l a sz�ken talpig feket�ben.  A kis huncut. M�r el�re gy�szol. De nagy kitol�s lenne vele, ha elfelejten�k meghalni.
  Na-na. Ilyenre nem szabad gondolni se. Ett�l megf�jdul a sz�vem. Hiszen nem akarok meghalni, de nincs m�s v�laszt�som. Bele kell sz�pen t�r�dni. Gondolni se szabad arra a bizonyos, mi lett volna ha, dologra. Most ez van. Ezt kell szeretni.
  Furcsa. Eddig f�jtak a bels� r�szeim. M�r nem f�jnak. Micsoda aj�nd�k! �letem utols� perceiben mell�zhetem a h�napok �ta tart� f�jdalmat. Egy okos ember mondta r�gebben, am�g f�j, addig tudod, hogy �lsz. Mennyire igaz. Itt fekszem, �s k�zben azt se tudom, hogy �lek-e m�g. F�radok. Meger�ltet� a gondolkod�s. Tekintetem lassan v�gighordozom a t�rsas�gon. Mindenki meg�rezte, hogy ez volt a v�gs� b�cs�z�som.
  Mondanom kell valamit. M�g, az utols� er�mmel. M�g most. Utolj�ra had halljam a hangomat, had eml�kezzenek �k is a hangomra. Ennyi maradhat bel�lem. Lassan kinyitom a sz�m. �szre se vettem, hogy szinte �sszeragadt. Nincs sok er�m, �gy csak halkan mondom: K�sz�n�k mindent... nem kellett hangosan mondanom. Mindenki meghallotta.
  Szinte parancssz�ra z�poroznak a k�nnyek a szemeikb�l. Sajn�lom �ket. �k nem �rzik ezt a hatalmas nyugalmat, ami r�m sz�llt. Utolj�ra r�n�zek arra a l�nyra, aki annyira hasonl�t r�m. Mosolyog, �s a szem�ben b�szkes�g csillan. Behunyom a szemem. B�nt m�r ennek a vil�gnak a k�pe. Fura foltok �sznak el a szemem el�tt. Lila, k�k, s�rga, z�ld, barna, feh�r, �s marad a feketes�g. M�r nem �rzem a k�rh�z �mely�t� szag�t. Micsoda szerencse. �s igen, a keser� �z is elt�nt a sz�mb�l. T�k�letesen b�k�s. Kinyitom a szemem. Mintha k�d lenne a szob�ban. Lassan s�t�t�l. H�t elj�tt ez a pillanat is. Mintha lassan oltan�k le a villanyt �jszaka k�zep�n. Mosolyra h�zom a sz�m. Ahogy a l�t�som elvesz�tem, val�ban olyan, mintha az alag�t v�g�n l�tn�m a f�nyt. Egy kicsi k�rben m�g l�tok, ami feh�r, �s f�nyes. A t�bbi fekete. Majd ezt a kis f�nyt is elnyeli a s�t�t.
  �rzem a puha k�z �rint�s�t a kezemen. De er�m nem b�rja. Egy utols� l�legzetv�tel, utolj�ra nyelek egyet, majd egy kedves hang a f�lembe s�gja: M�g tal�lkozunk...
  Tal�lkozunk! Gondolom, de m�r szinte rep�l�k lefel�. Nem l�legzek. Nincs r� sz�ks�gem. Nem er�lk�d�k, hiszen nincs testem.
Tudatom, m�g utolj�ra sugall valamit: V�ge.